Kontakt Improvizáció

A kontakt improvizáció (CI) egy modern tánc, amit Steve Paxton fejlesztett ki, 1972-ben. Ugyan a kontakt improvizáció egy modern mozgásművészeti ág, kialakulására számos mozgásforma volt hatással, többek között az aikido.

Mint a nevéből is kitűnik, ez egy kontaktusfelvételen alapuló improvizatív mozgásforma. A kontaktusfelvétel leggyakrabban érintésen keresztül jön létre, bár nem feltétlenül szükséges hozzá. A kontakt improvizációt lehet táncolni egyedül, illetve egy, vagy több partnerral. A kontakt improvizációban nincsenek előre megszabott lépések, vagy koreográfia, mint a klasszikus táncok esetében. A mozdulatokat a pillanat adta érzések és impulzusok hozzák létre, így minden egyes tánc egyedi és megismételhetetlen, egy alkotó folyamat része.

Ugyan nincsenek meghatározott elemek a kontakt improvizációban, mozgáskultúráját tekintve mégis egyedi, semmi mással össze nem téveszthető táncról van szó. A tánc során a hangsúlyos elemek a kontaktus felvételén túl a gördülés, a csúszás, a vákuum, valamint a súlyadás. Ezek egységéből, valamint a külső és belső fókusz egyidőben történő megélésből jön létre a tánc.

A kontakt improvizációban nincsenek jó, vagy rossz megoldások. Ha a táncos jelen van a pillanatban és ebben az elmélyült állapotban képes önmagát kivetíteni a mozdulataiba, akkor a tánc tökéletes. Ezért a kontakt improvizáció egy nagyon erőteljes önkifejezési forma, még akkor is, ha szólóban táncoljuk. Ha pedig partnerrel, vagy partnerekkel történik ez a megélés, akkor egy olyan egységélményt tapasztalhatunk meg, ami ritkán adatik meg a hétköznapi életben: spontán, felszabadult, sallangoktól mentes emberi kapcsolatokat.